A rekonstrukciótól az interpretációig

Abstract

A dolgozat kísérletet tesz két letűnt életvilág feltárására és a cselekvők számára hozzáférhető értelem-összefüggések leírására valamint a feltáró munka során tapasztalt elméleti és módszertani problémák tisztázására. A kutatásban az életvilág fogalma körvonalazta azt az előzőleg adott társas, kulturális és normatív összefüggésrendszert, amely a hétköznapokban eligazító, de reflektálatlansága miatt csak közvetetetten kutatható (élettörténeti fókusz, múltbeli távolság, a trauma mint sajátos reflexiós kényszer). Az egyéni élettörténetekből kiinduló, de az életvilágra mint interszubjektíve osztott közös tudásokra, értékekre irányuló kutatás között az elméleti és módszertani átjárást a kommunikatív cselekvés elméletében valamint az emlékezet társas meghatározottságában találtam meg. A sárbogárdi zsidó életvilág rekonstrukcióját meghatározta a holokauszt traumája. Ez késztetett arra, hogy az egyéni visszaemlékezéseken alapuló rekonstrukció során a kollektív traumát fenomenológiailag az életvilág összeomlásával azonosítsam. A társadalmi és kulturális cezúra reflexiós kényszere mellett azonban továbbra is kérdés maradt, hogy miképp lehet megközelíteni egy nem (vagy kevésbé) traumatizált, időben folytonosabb, következésképpen kevésbé reflektált múltbeli életvilágot. A további elméleti és empirikus vizsgálódások tehát a letűnt életvilágok konstruálhatóságára és a traumának az egyéni felidézésben és a kollektívum múlthoz való viszonyában játszott szerepére irányultak. A második terep megválasztásakor (a nagyhörcsökpusztai uradalmi cselédség) egy a sárbogárdi zsidó életvilághoz a történetni időben is közeli, zárt, a környezetétől megkülönböztetett, a saját határait fenntartó közösséget (életvilágot) kerestem, amely kötődik az előzőleg vizsgált lokalitáshoz. A két életvilág közötti kulturális távolság traumaspecifikus vizsgálódásokra is alkalmat adott. A két életvilág rekonstruálásakor igyekeztem ugyanarra a módszertani repertoárra hagyatkozni (narratív életúttinterjúk, félig strukturált interjúk), ám a pusztai vizsgálódásaim ezt több ponton módosították. Következésképpen a módszertani reflexiók egyfelől az életvilág fogalmi magvából fakadó általános módszertani gondokat tárgyalják, másfelől a kutatás közben felmerülő sajátos problémákra irányulnak, amelyek éppen a kutatás menetének és interpretálásának kontextusfüggőségét valamint a kutatás zsánerének különbségeit (rekonstrukció és interpretáció) tudatosítják. Az összehasonlítás nem a két történetileg kialakult életvilágra (társadalmi csoportra vagy mikrolokalitásra) irányult, hanem az életviláguk emlékezeti integráltságának, felidézhetőségének és narratívába öntésének jellegzetes módjaira; voltaképpen a múltbeli világok megszakítottságára vagy folytonosságára, a felidézés tudatosságára valamint reflektáltságára.